"Zoli bácsi" Magvas Gondolatai
2015. szeptember

Kedves MÁTRIXOS Tanulók!


"Gondoljátok, hogy kint a mezőn jártok,
Hol a tavasz szelíd fuvalva leng,
S himbál felétek száz harangvirágot,
S harangvirágok kis csengője cseng:
Zene, mely már nem is szól fülnek,
Oly selymeshalkan, oly remegve kél,
Szerény, lehelletfinom, kicsi himnusz,
Csak lélek hallja, csak szívnek zenél. "
    (Tóth Árpád: PROLÓG)


Gondoljátok, hogy a gazdagon betakarított gabona- és repcetermés után - áldozatos munkátok eredményeképpen - hasonlóan szép terméssel kecsegtetnek majd a napraforgó-  és kukoricatáblák is a "gyümölcsérlelő" szeptember "ökörnyálas" szép délutánjain...


Kedves MÁTRIXOS Tanulók! Szeptemberi "hírlevelünkben" tovább folytatjuk a növénytermesztés ( repce, napraforgó stb.) ritkán előforduló kórtani tüneteit, a "Méhkaptárak vámszedői", a "Paraziták és Zoonózisok" című fejezeteket, bízva abban, hogy szakmai felkészüléseteket ezzel is segítjük!

Eredményes felkészülést kívánva:
Dr. Horváth Zoltán Ph.D.
ny. főiskolai és c. egyetemi tanár
("Zoli bácsi")

Kecskemét - Bácsalmás, 2015.08.18.


NÖVÉNYTERMESZTÉS - KERTÉSZET

•    A repce kórokozói és kártevői

    A repce xantomonászos feketeerűsége
(Xanthomonas campestris pv. campestris)

A betegséget először 1881-ben az USA-ban észlelték káposztán. Európába hamar, már 1899-ben megjelent (GLITS- FOLK, 2000), mégpedig Németországban. Gyors terjedése a magátvitelre vezethető vissza. Magyarországon a termesztési gyakorlatban (elsősorban a káposztán) a betegség már néhány évtizede ismert! A betegség elsősorban az ország csapadékban gazdagabb nyugati részén lép fel, másutt csak akkor jelentkezik, ha a nyár nagyon csapadékos. E baktériumos betegség hatására a REPCE alsó levelei elpusztulnak, a növény növekedésében visszamarad! Bár kártétele nem annyira szembetűnő (elsősorban  sűrű, "áthatolhatatlan" növényállománya miatt) , mint pl. a fejes-káposztán, de kártételével egyre inkább számolnunk kell.

Kórokozók: a Xanthomonas campestris pv. campestris pálcika alakú, egyetlen csillót     (=flagellumot) hordozó GRAM-negatív baktérium-faj (L.: 1. ábra, a)

2015-9-1

1. ábra. A repce xanthomonászos fekete erűsége.
(a, az egycsillós baktériumok, b, a levélerek és c, a szártő edénynyalábjainak fekete elszíneződése).  Eredeti rajz: STUDZIŇSKI nyomán Horváth Z.

Gazdanövény: a Brassica fajok, elsősorban a káposzta, a bimbóskel és a karfiol, újabban a REPCE, továbbá számos keresztesvirágú termesztett és gyomnövény.

Tünet: a levélen a levél szélétől kiinduló sárgászöld, többnyire széles "V" alakú foltok figyelhetők meg. Szembetűnő, hogy e foltokon a levélerek FEKETE színűek (L.: 1 ábra, b). A foltok végül elszáradnak, pergamenszerűek lesznek, és a levelek lehullanak (STUDZIŇSKI et al., 1981). A száralapot kettévágva szembetűnő, hogy az edénynyalábok részben, vagy teljesen FEKETE színűek (L.: 1 ábra, c). Ez a tipikus TRAHEOBAKTERIÓZIS tünete. ( a karalábé gumójában az edénynyaláb elszíneződés ugyanakkor nem jelentkezik).

A betegség lefolyása: A fertőzési források a talaj, a beteg növénymaradványok és a vetőmag (GLITS-FOLK, 2000). A talajban a kórokozó növény maradványok nélkül is életképes marad. A növénymaradványok fontos fertőzési források, mert azokon a baktérium hosszú ideig fennmarad. A vetőmag szintén jelentős fertőzési forrás. A kórokozó a vetőmag tápláló-szövetében helyezkedik el, de a vetőmag felületén is megtelepedhet, ahol 3 évig is megtarthatja fertőzőképességét.

Védekezés: Elsősorban a megelőző védekezés jöhet számításba.  A 3-4 éves vetésforgót tartsuk be ( a káposztarepce önmaga után nem termeszthető ugyanazon területen!), figyelembevéve mindazon növények körét (káposzta, bimbóskel, karfiol stb.) amelyek érzékenyek a kórokozókra. A vetőmagot - az arra engedélyezett- baktériumölő szerrel csávázzuk le. A tarlómaradványokat mélyen forgassuk alá. Állománypermetezés rézhidroxid, rézszulfát vagy rézoxiklorid - hatóanyagú szerekkel, ill. kombinációkkal csak csapadékos tavaszokon - a gombaölőszeres védekezésekkel összekötve - megelőzésképpen jöhet számításba. Szerencsére - az évjáratok többségében - külön védekezést nem igényel!

•    A repce plazmodiofórásgyökérgolyvája (Plasmodiophora brassicae)

A kórokozóval (L.: 2 ábra) az augusztusi "hírlevelünkben" részletesen foglalkoztunk. Jelen "hírlevelünkben" azért térünk ki rá, hogy a hasonló tüneteket okozó repce-gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma) kártételéről (L.: 3 ábra) biztonságosan elkülöníthessük!

A repce plazmodiofórás gyökérgolyvája (L.: 2. ábra) hazánkban főképpen a nagyon savanyú talajokon okozhat adott évjáratokban gondot. (Nyírség, Szatmár). Az ország többi részén csak helyenként, esetleg csak egy-egy növénytáblán fordul elő. Nyugat- és Észak-Európában viszont - ahol elsősorban savanyú talajok vannak - a betegség nagy jelentőségű!

A kórokozó: a Plasmodiophora brassicae plazmódiumos gomba.

Tünet: a növények növekedésükben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak. A gyökéren henger, vagy gömb-alakú daganatok figyelhetők meg (L.: 2. ábra, b) A daganatok sárgásfehér színűek, nem fásodnak el, felületük egyenetlen, parás.

2015-9-2

2. ábra  A repce plazmodiofórás gyökérgolyvája.
A mozgó rajzó v. sporangiospórák (a), a gyökéren kialakult gömb alakú golyvák (b), melyek átvágva fehérek, egyneműek, belsejükben üreg nem található (c).
Rajz: STUDZIŇSKI nyomán Horváth Z.

Ha a daganatot kettévágjuk, belseje fehér, egynemű, - szemben a repce - gubacsormányos gubacsával (L.: 3. ábra) - üreg nem található benne.

A betegség lefolyása:  a fertőzési források a talajban lévő gyökérmaradványok, ahol a kórokozó KITARTÓ - spórája 4-6 évig is életben marad. A kitartó - spóra a talajban fejlődésnek indul, belőle egy mozgó SPORANGIOSPÓRA szabadul ki (L.: 3. ábra, a), amely flagellumával (=ostor) úszva a gyökérszőrök felületére jut. Ott a mozgó sporangiospóra ostorát elveszti és a sejtfalat feloldva a sejtekbe jut, és bonyolult biokémiai átalakulások során DAGANATOKAT képez!

Védekezés: a megelőzésen alapul. Ez lehet a savanyú talajok meszezése, a kórokozóra fogékony gazdanövények forgóból való kizárása stb. Szerencsére a kórokozó megjelenése repcekultúráinkban csak szórványos (=sporadikus) ezért külön vegyszeres védekezés jelenleg nem indokolt! (a káposztarepcében feltüntetett kórokozók és kártevők valamennyi BRASSICA - faj esetében előfordulnak és meghatározóak!)

•    A repce gubacsormányos, vagy repce gyökér - gubacsormányos
(Ceutorr-hynchus pleurostigma)

A repce egyik legfontosabb kártevője!
Az imágó 2,6 - 3,2 mm hosszú, fekete színű, enyhén fehéres szőrökkel borított ormányos bogár (L.: 3. ábra, a). A pete 0,3 mm hosszú és 0,24 mm széles, sárgásfehér színű, ovális alakú.

2015-9-3

3. ábra A repce gubacsormányos imágója (a) lárvája (b),
a gyökérnyaki gubacs (c) a lárvával, és a gubacs kinagyítva (d).
Eredeti rajz: Horváth Z. STUDZIŇSKI nyomán

A lárva: fehér színű, fejtokja barna (L.: 3. ábra b). 3 fejlődési stádiuma van. A báb: 5-6 mm hosszú, kezdetben csontfehér, később szürke, kikelés előtt sötétszürke. Földgubóban található!

Tápnövények: az egész Európában, valamint Észak - Afrikában előforduló kártevő tápnövényei a fejeskáposzta, a repce, a kelkáposzta, a karalábé és a tarlórépa.

Kárkép: a növény gyökérnyakán, vagy a gyökértesten (5-6 cm-ig a föld alatt) lencse vagy borsó nagyságú GUBACSOK képződnek (L.: 3. ábra c és d), amelyek megközelítőleg gömbölyűek. A gubacs-kivált ha idősebb lárva él benne- belül üreges (L.: 3. ábra c és d). Felvágva belseje barna színű rágcsálékkal van tele. Egy-egy gubacsban rendszerint csak egy lárva él, de többrekeszű gubacsok is előfordulnak! A gubacsok szorosan egymás mellett képződnek, így belső járatait összeérhetnek. Az üres gubacs előbb- utóbb elhal, kézzel könnyen lemorzsolható. Itt is meg kell említeni, hogy a repce plazmodiofórás gyökérgolyvája (Plasmodiophora brassicae) hasonló tünetekkel jelentkezik (L.: 2. ábra), de annak golyvái (gubacsai) átvágva, mindig egyneműek, azaz homogének, bennük üregek nem találhatók! Ezek a hajszálgyökereken is előfordulhatnak, s bennük lárva sohasem található! Idősebb korban ez utóbbi BŰZÖS SZAGOT ÁRASZTÓ, PÉPES ÁLLOMÁNYÚVÁ VÁLIK! A gubacsormányos gubacsa sohasem "SZAGOS".

Kártétel: a kártétel nagysága függ a gyökereken található gubacsok számától.  ŠEDIVÝ (1956) adatai szerint Csehszlovákiában 1953-54 telén (február 21-25) őszi REPCÉBEN jelentős pusztulást okozott azáltal, hogy a gubacsok belsejébe jutott víz megfagyott és szétfeszítette a gyökereket! Magyar kutatók vizsgálatai alapján (HERTELENDI és mtsai 1975) Zala megyében egyértelművé vált, hogy 1 gubaccsal fertőzött növények terméscsökkenése a fertőzésmentes növényekhez képest 4,33%, a 2 gubaccsal fertőzött növények terméscsökkenése 16,3%, a 3 gubaccsal fertőzötteké pedig 35,2% volt! Megállapították továbbá, hogy a növényenkénti GUBACSSZÁM növekedésével a REPCE téli KIFAGYÁSÁNAK VALÓSZÍNŰSÉGE IS NÖVEKSZIK!

Védekezés: az ok - és célszerű vetésváltással a lehetőség szerinti gazdanövények elkerülése, vetőmagcsávázás inszekticidekkel, és a vetéssel egymenetben alkalmazott HATÉKONY (egyben méh - és környezetkímélő) TALAJFERTŐTLENTÉS!



A MÉHKAPTÁRAK VÁMSZEDŐI

Poloskák (Heteroptera)

Rablópoloskák (Reduviidae)
•    Gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus)

Közép - Európában igen elterjedt. 14-17 mm hosszú. Potroha széles, lapított. Lábas, csápjai hosszúak (L.: 4. ábra). A száraz, meleg helyeket kedveli. Növényzeten és virágokon  - különösen a kutyafej -fajok virágzatán - gyakori. Ragadozó.

2015-9-4

4. ábra A gyilkospoloska imágója.
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

A megfogott rovarokat addig tartja lábaival, amíg annak testnedveit kiszívja, majd magára hagyja. Szúrása fájdalmas, az emberre is veszélyes. Szipókája tőrszerű, az előtor alá behúzható (L.: 5. ábra)

2015-9-5

5. ábra  A tolvajpoloska szipókája (piros nyíllal jelölve)
az előtor alá behúzható
 Chinery, 1987 nyomán rajz : HORVÁTH Z.


A méhesekben okozott kártételét illetően ŐRÖSI (1939) az alábbiakat közli: "A gyilkospoloska (Phynocoris iracundus) kártevéséről már több és határozottabb megfigyelés van. A méhlakok repülőlyuka elé állva les a méhekre, s a nyakukon szúrja meg őket. Zsákmányát - mely rögtön elalél félrehúzza, s a vérét szívja ki..." BÍRÓ '(1899) Fiume és Buccari - környékén virágokon meghúzódva találta a tarka rabló, vagy gyilkospoloskát. Rendesen háziméhekre vadásztak. BURIC Dubrovnikban a kaptár kijárója előtt figyelte meg a méhekre vadászó rabló vagy gyilkospoloskát.

A szemetes zugpoloska (Reduvius personatus), vagy szemetes rablópoloska, v. álarcos rablópoloska. 16-18 mm hosszúságú, barnásfekete illetve csokoládébarna árnyalatú rablópoloska. Nevét "zugpoloska", "szemetes zugpoloska" onnan kapta, hogy lárvája mindenféle szeméttel ragad tele, s ennek védelme alatt mint eleven, mozgó "szemétkupac" indul zsákmányolni. A rablópoloskák (L.: még a gyilkospoloskánál leírtakat) karcsú, hosszútestű rovarok. Fejük a szemek mögött elkeskenyedik (L.: 6. ábra).  Előtoruk (a tor szárnyelőtti része) a hátoldalon keresztben kettéosztott.

2015-9-6

6. ábra A szemetes zugpoloska imágója
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

Már a műlépfeltatláló MEHRING (1869) megírta, hogy a szemetes zugpoloska, v. szemetes rablópoloska megtámadja a méheket a kaptárban. Ausztriában WEIPPL (1901) részint maga találta a szeméttel "megrakott" lárvákat (L.: 7. ábra) a méhkaptárakban, részint egy méhész küldött neki a méhkaptárból összefogott lárvákat.

2015-9-7

7. ábra  A szemetes zugpoloska szeméttel "megrakott" lárvája
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

A fajt a bécsi Természettudományi Múzeumban határozták meg. Kártételéről WEIPPL-nek közvetlen megfigyelése nincs.

Hanyattúszó poloskák (Notonecidae)

•    Hátonúszó poloska (Notonecta glauca)

Közép - Európában elterjedt. Körülbelül 20 mm hosszú, teste csónak alakú (L.: 8. ábra). Természetes vizeinkben, a növényzet között gyakori.

2015-9-8

8. ábra Hátonúszó poloska
Eredeti rajz: Horváth Z.

Sajátos módon - hátán - úszik. Hátulsó lába szokatlanul megnyúlt, szabályos "evezőlábat" alkot. "Kegyetlen" ragadozó! Szúrása az emberre is ártalmas, és nagyon fájdalmas! Nyári éjszakákon elhagyja a vizet, és kitűnően repül. Ilyenkor felkeresi a méhek részére kialakított, lassan csörgedező "méh - itatókat", és pusztítja a méheket. A méhészetekben történő kártételéről ŐRÖSI (1939) az alábbiakat közli:

"A vízipoloskák is megölik a háziméheket. PETERKA (1933) a nálunk is közönséges hátonúszó vízi poloskát (Notonecta glauca) csípte méhfogáson. A poloskák a vízbe hullott, vagy levélre, ágra, kavicsra ülve iszogató munkás méheket fogták el és ölték meg. Sokszor a víz alá húzták áldozatukat, s ott végeztek vele. A vízben sok poloska volt. Egy napsütéses és kissé szeles délután, fél óra alatt öt méh esett áldozatuk..."

Védekezés: a méhekre vadászó poloskák ellen legfeljebb azok összeszedésével és elpusztításával lehet védekezni. Prevenció - eddigi tudásunk szerint - nem létezik.


Fogólábúak (Mantodea)

•    Imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa)

Európa melegebb vidékein, napos, száraz erdei tisztásokon, hegyoldalakon, gyomokban él. Hímje 60, nősténye 70-75 mm hosszú. Júniustól szeptemberig figyelhető meg jó kilátású pontokon, növényzet csúcsán, amint elülső módosult fogólábaival zsákmányra les (L.:9 ábra).

2015-9-9

9. ábra Az imádkozó sáska nősténye
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

E fogólábait úgy hajtja össze és tartja fejénél, mintha imádkozna. Innét kapta másik, ritkább elnevezését, hogy "ájtatos manó".

A méhészetekben okozott kártételét illetően ŐRÖSI (1939) az alábbiakat közli: "Magyarországról csak FALUSSY B. megfigyeléséről tudok. FALUSSY Zala megyében UZSA-pusztára vándorolt méheivel, s ott látta, hogy az imádkozó sáska a hangavirágról gyűjtögető méheket elfogta és elfogyasztotta (szóbeli közlés). Védekezésre nálunk nincs szükség, az imádkozó sáska olyan jelentéktelen méhellenség."

Ugyanakkor a francia méhészkönyvek (pl. ALPHANDÉRY, 1931) közönséges méhellenségnek említik. Oroszországban LEVANDOVSZKIJ (1907) figyelte meg, hogy méheket zsákmányol...
Hazai biológiáját illetően megemlítendő még, hogy "repülő rovarokat" fogyaszt, ősszel párosodik, majd nősténye petéit ún. "pete-tokokban" ragasztja a növényzetre. Az ezekből kikelő lárvái is ragadozók. Nevével ellentétben , nem sáskákkal (Orthoptera, Acrydidae) , hanem a csótányokkal (Blattodea, Blattidae) van genetikai rokonságban. Magyarországon elsősorban az akácerdők szélén elhelyezett kaptárak méheiből szedi áldozatait. Ott, hol dús kutyafej (Euphorbia spp) mezők díszelegnek (HORVÁTH, 1987 nem közölt irodalmi adat).


Bogarak (Coleoptera)
Futrinkák vagy futóbogarak (Coleoptera, Carabidae)

•    Aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta)
Európa jelentős részén elterjedt. Hossza 25-30 mm. Feltűnően szép bogár (L. 10 ábra). Ragadozó.

2015-9-10

10. ábra Az aranyos bábrabló imágója.
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

Hazánkban a tölgyerdők lakója, s szívós üldözője a lombot pusztító lepkehernyónak, így a gyapjaslepkének (Lymantria dispar) is. Nősténye áttelelés után 100-600 tojást rak, tehát igen szapora- Lárvája 3-10 nap alatt kel ki a petéből, ragadozó életmódot folytat. Igen hasznos, mert 14 nap alatt egy bogár (vagy egy lárva) körülbelül 40 hernyót pusztít el! Júniusban a lárva a talajban bebábozódik. A kifejlett bogár szeptemberben kel ki (a bogár megfogásánál óvatosnak kell lenni, mert szárnyfedője alól bűzös, maró folyadékot fröcsköl ki, amely szembe kerülve időleges vakságot, ill. látászavart okozhat!)

A biológiai erdővédelem roppant hasznos tagja, ezért TERMÉSZETVÉDELMI OLTALOM ALATT ÁLL! 2-3 évig él. Áldozatai közül több állatot öl meg, mint amennyit elfogyaszt. A méhészetekben okozott kártételét illetően ŐRÖSI (1939) az alábbi adatot közli:

SCHULZE meisseni méhész 1927. július 26-án a berlini-dahlemi Méhbetegségvizsgáló Laboratóriumban (Biologische Reichsansalt) beküldött egy aranyos bábrablót az alábbi levél kíséretében. A levél így szólt: "A beküldött bábrablót egy méhcsalád kijárónyílása alatt találtam. A méhek egészen föl voltak zúdulva. Öklömnyi csomóban gyűltek a bogár köré. A bogár áttörte a méhek sorát és egy méhet rágói közé ragadva félrevonult vele és elfogyasztotta. Azután újra a kijáróhoz ment és új méhet hozott. "Fogságban" a holt méhet nem fogadta el, de élő méhhel hattal is végzett fél óra alatt..."

Védekezés: esetleges megjelenésekor - védőszemüveggel felszerelve - fogjuk be, és védett fajról lévén szó, telepítsük át egy szomszédos erdőbe, vagy méhek által kevésbé járt határrészre.

•    Aranyos futrinka (Carabus auratus)
Közép - Európa nagy részén elterjedt, azonban sehol sem gyakori. Hossza 22-26 mm (L.:11.ábra) Főképp májusban és júniusban fordul elő, kertekben, erdőkben. Sokat tartózkodik a talajban, avarban. Gyakran vadászik nappal. 

2015-9-11

11. ábra Az aranyos futrinka imágója.
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.


Elsősorban férgeket, csigákat, valamint rovarokat fogyaszt. Sokszor a cserebogarat is megtámadja, amikor a petéit a földbe rakja. Mint valamennyi futóbogár (Carabus - faj) faj, táplálékát gyomorsav - tartalmával fecskendezi be, amely rövid idő alatt feloldja annak szöveteit, és a bogár ezt a pépet szívja fel (ez gyakran látható a kutyafej-szender lárvájának elpusztításakor!). Tavasszal és nyáron a nőstény egyesével rakja le tojásait a talajban, összesen kb. 50 darabot. Kikelt lárvája igen aktív, ragadozó. A föld alatt hamarosan bebábozódik, és ebben az állapotban telel át. A méhészetekben okozott kártételét illetően ŐRÖSI (1939) az alábbiakat közli:

"A háziméheket pusztító futóbogárról az első megfigyelést WURSTER (1790) közli. Az "aranybogár" (értsd: aranyos futrinka) megragadott egy méhet rágójával , néhány lépéssel arrább hurcolta, "kiszívta" és másikat hozott.. MICHAELIS (1886) Franciaországban sokszor megfigyelte, hogy az aranyos futrinka a fáradtan hazatérő és lepotyogó méheket megtámadta. Egy bogár rövid idő alatt 10-12 méhhel végzett. A bogarak különösen SZÁRAZ esztendőben jelentkeznek a méhesben! A svájci ELSER (1924) arra lett figyelmes, hogy egy aranyos futrinka a méhes előtt a fűben leskelődik. Nemsokára egy fáradtan hazatérő munkásméh ereszkedett melléje a fűbe, vagy 2-3 cm távolságra. A bogár egy szempillantás alatt megragadta a méhet és éles állkapcsait nyakába vágta. A méh hasztalan védekezett. A bogár kb 3 perc múlva elbocsátotta áldozatát. A méh nyakánál tölcsérszerű seb tátongott  a tor belseje felé. A fej éppen csak lógott a testen. A futóbogár megint lesbe állt. ELSER néhány nap múlva újra megfigyelte a méhes alatt portyázó bogarat..." .

ŐRÖSI (1939) vizsgálatai szerint is, az aranyos bábrabló és futrinka "nem sorozhatóka veszedelmes méhellenségek közé!" A kaptárak közelében pusztítsuk el őket, egyébként azonban kíméletet érdemelnek, mert HASZNOSAK!


A LEGELTETŐ GAZDÁK FIGYELMÉBE!

Márciustól kezdődően, egészen az első komolyabb őszi fagyokig, legelőink "színes színfoltjai" a nagy tömegben megjelenő mérgező KUTYATEJ - fajok (Euphorbia spp.) Közülük is a legismertebb - és a borsórozsda köztesgazdájaként is feljegyzett - farkas kutyafej (Euphorbia cyparissias). Ez a 15-30 cm nagyságú, sárgászöld növény (L.: 12 ábra) évelő, félcserje. 

2015-9-12

12. ábra A farkas kutyatej virágzó egyede.
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

A gyöktörzsből néhány egyenes szár fejlődik ki, amelyeken sűrűn álló keskeny, 0,5-3 mm széles levélkék találhatók. Virágai zöldes-sárgák, majd VÖRÖS SZÍNŰEK, sokágú álernyő virágzatot alkotnak (L.: 12 ábra).

Előfordulás: világos erdőkben, de fenyvesekben is megtalálható Európa-szerte. Igen gyakori száraz területeken, homoki- és löszgyepekben, legelőkön útszéli gyomtársulásokban (hazai biológiáját ,és az ellene való biológiai védekezés lehetőségeit HORVÁTH Z. 1985; 1987 dolgozta ki részletesen).

Méreg: a növény törési, sérülési helyein kifolyó tejnedvben és a magvakban nagy mennyiségű EUPHORBON glükozida található (ALTMANN, 1993).
Hatás: a bőrre és a nyálkahártyára kifejtett, szövetkárosodással együtt járó erős helyi izgatás. Különösen veszélyes akkor, ha a SZEMBE kerül. A legelő állatok tejét, - függetlenül attól, hogy zölden, vagy szénaként fogyasztja el - VÖRÖS SZÍNŰRE SZÍNEZI! (tehát nem tőgygyulladásról, MASTITIS-ról van szó!)
A különböző EUPHORBIA  fajokat (mint pl. az apró kutyatej, az erdei kutyatej, a vézna kutyatej, a napraforgó kutyatej, az édes kutyatej stb.) hashajtóként, vizelethajtóként és vértisztítóként használják. Ekkor felléphetnek komoly mérgezések is!

Mérgezési tünetek: a friss tejnedv bőrre kerülve hólyagok és fekélyek képződésével (különösen kérődző állatoknál az ún. "SZUTYAKON") járó heveny gyulladást okozhat. A tejnedv szembe jutása esetén, szúró fájdalom és ún. "szemrángás" közepette kötőhártya - gyulladás alakul ki. Elfogyasztva a tejnedv a szájban és a nyelőcsövekben vörösödést és égető érzést okoz. Ezt követően hányinger, hányás, gyomorfájdalmak és erős hasmenés lép fel, és a kérődzők teje PIROSRA színeződik (sokszor mérgezési tünetek nélkül is!).

A felszívódást követő mérgezés tünetei: Tág pupillák, szédülés, delírium, görcsök, a keringési rendszer KOLLAPSZUSSAL (= rendszerint ájulással járó, rohamszerűen jelentkező vérkeringési zavar) együtt járó bénulása. 2-3 nap múlva HALÁL is beállhat!

Elsősegély: (elsősorban HUMÁN vonatkozásban!):
Az érintkezést követően a bőr alapos megtisztítása. A tejnedvet szembejutás esetén sok vízzel rögtön ki kell mosni (szemorvost, vagy szemklinikát kell felkeresni!). Elfogyasztása esetén hánytatás, orvoshoz vagy kórházba szállítás.

Terápia: Gyomormosás, aktív szén, hashajtó. A nyálkahártyák károsodása esetén tüneti kezelés. Keringési gyengeség fellépésekor a szívre és véredényekre ható szerek. Görcsoldók és fájdalomcsillapítók adagolása. Folyadék utánpótlás és a sokk kezelése!

AJÁNLOTT IRODALOM:

ALTMANN, H. (1993):
Mérgező növények, mérgező állatok. (Lícium könyvek).
LÍCIUM - Art Könyvkiadó - és Kereskedelmi Kft. Kinizsi Nyomda, Debrecen, 36-37. p.

SÁRINGER GY. (1990):
A gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma). In: Jermy T. és Balázs K. (Szerk). A növényvédelmi állattan kézikönyve. 3/B. Akadémiai Kiadó, Budapest. 516-520. p.

STUDZIŇSKI A., -KAGAN F. és SOSNA Z. (1981):
Atlas chorôb a škodcov zeleniny
PRIRODA, Warszawa. 142 - 183. p.


Üdvözlettel:

MÁTRIX Oktatási és Vizsgaközpont

Mátrix Oktatsási Kft. Eng. sz.:E-000197/2014 Nyil. sz.:E-000197/2014/A027