Kedves MÁTRIXOS Tanulók!

Túl a júliusi betakarítások izgalmain,közösen eljutottunk a gyümölcsöt érlelő augusztus hónapig is. Az „augusztusi hírlevelünkben” a repce-kultúrákban leggyakrabban előforduló” FITOPLAZMA kórokozók” okozta virágzati rendellenességekre és deformációs tünetekre hívjuk fel szíves figyelmeteket. Folytatjuk ugyanakkor a „PARAZITÁK és ZOONÓZISOK” C. állattenyésztési fejezetet is, amelyben a BAGÓCSLEGYEKRŐL közlünk információkat, bízva abban, hogy parazitológusként befogott,tájékoztatásokra”lerajzolt” légyfajok tanulmányozásában”örömötök lelitek”, mint ahogy jómagam is, azok rajzolásában!

Sikeres felkészülést kívánva:
Dr. Horváth Zoltán Ph.D.
ny. főiskolai és c. egyetemi tanár
("Zoli bácsi")


NÖVÉNYTERMESZTÉS


REPCETERMESZTÉS - A repce FITOPLAZMÁK okozta betegségei

fitoplazmák egysejtű, apró (60-110 nanométer nagyságú), csak elektronmikroszkóppal látható élőlények. Több tulajdonságukban a baktériumokra emlékeztetnek, számos jellemzőjük azonban eltér azoktól (KÖVICS - TARCALI, 2015). A fitoplazmák sejtfal nélküli, táptalajon nem tenyészthető növényi kórokozók - habár 2012-ben speciális táptalajon egyes fitoplazma fajok tenyésztéséről beszámoltak - amelyek a növényeken általában sárgulást, torzulást, vagy burjánzást idéznek elő (KÖVICS - TARCALI, 2015). Az ilyen sárgulásos, törpüléses, seprűsödő növényi betegségeket korábban vírusos eredetűnek vélték.

A fitoplazmák (korábban MYCOPLASMA-k) a természetben a növények háncsszövetében (=FLOEM) és a rovarvektorokban (= többnyire kabócák) találhatók! A legrégebben ismert, fitoplazma által okozott betegség a burgonya és paradicsom "STOLBUR" betegsége, amely a gazdanövény különböző részeinek torzulását, csökevényesedését, seprűsödését, értéktelen, használhatatlan termés képződését okozza. A gyümölcsfák körében ugyancsak régen ismert fitoplazmás betegség az almafa seprűsödés ('Ca Phytoplasma mali'), szőlőben pedig a szőlő aranyszínű sárgasága (Grapevine Flavescence Dorée Phytoplasma FD) rettegett zárlati károsító!

A szántóföldi növénykultúrák körében - elsősorban napraforgó tekintetében - HORVÁTH (1988; 1999; 2012; 2013) vizsgálta a fitoplazmák okozta; tányérdeformációs-, virágzöldüléses - és fillomániás (=rendellenes levélképződés) tünetek (L.: júliusi hírlevél).

A repce virágzöldülése (Aster yellows phytoplasma)

A kórokozó ún. "CIKADOFIL" (= olyan fitoplazma, amely az énekeskabóca - félék családjának fajaival átvihető), aranka (Cuscuta spp.) is átvihető fitoplazma, amely a repcén igen változatos tüneteket idéz elő (L.: 1. ábra). A levélerek sárgásfehérek, majd a levél megsárgul , vagy sárgásfehér lesz.  A növények jellegzetesen torzulnak. A fertőzött egyedek becői az alsóbb "emeleteken" még viszonylag épek, a növény csúcsához közeli részeken "lencse-hüvelyre" emlékeztetők. 

2015-8-1

1. ábra. A repce virágzöldülése - Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

Az ilyen hüvelyszerű BECŐK szorosan egymás mellett helyezkednek el, bennük max.:2-3 mag található, azok is többnyire léhák. A virágok a csúcs felé haladva "bezöldülnek", néha a "PILLANGÓS VIRÁGZATRA" emlékeztető alakzatot mutatnak! Az ilyen fertőzött egyedek látványosan kiemelkednek az érő, és ezáltal "megrogyó" repce állományból. A kártétel nagysága ma még nem jelentős, max. 2-3 % termésveszteséggel jár!

Védekezés: az aranka (Cuscuta spp.) és a parlagi ligetszépe (Oenothera biennis) gyomnövények gyérítése.

A repce rendellenes hajtásburjánzása (Proliferációja)

Kórokozója ennek is minden bizonnyal az Aster yellows phytoplasma. A repcében leggyakrabban előforduló fitoplazmás megbetegedés. A tünetei rendkívül változatosak. Előfordulhat a seprűsödés (L.: 2 . ábra), a szár szalagosodása (=FASTIATIO), rendellenes virágképződés (vagy sok, vagy nagyon kevés virág), a szár antociános (= lilás)

2015-8-2

2. ábra. A repce "seprűsödése" Eredeti fotó: HORVÁTH Z.

elszíneződése stb. A táblán a kórokozó többnyire foltokban jelentkezik. Felületesen szemlélve - az érésben elmaradt, s "zöld szigetként" megjelenő károkozás - vízállásos foltnak tűnik. Betakarítása teljesen felesleges , mert az ilyen - érésben is elmaradt - foltok maghozama minimális. Kártétele adott évjáratban elérheti a 4-5 %-ot is!

Védekezés: L.: a repce "virágzöldülésénél".

A repce viráglevelesedése v. fillomániája

Kórokozója minden bizonnyal az Aster yellow phytoplasma. Az általa okozott tünetek rendkívül jellegzetesek. A repce szára megnyúlik, a környezetéből kiemelkedik. Kétféle megjelenési típusával találkozhatunk.

  • részleges fillománia: a felkopaszodott - szinte levéltelen - száron apró méretű, léha becőtermések képződnek, amelyek gyorsan leszáradnak (= hemi fillománia),
  • teljes fillománia: az abnormálisan fejlődő virágzat a szár csúcsi részén, APIKÁLISAN feltorlódik. Itt virágokat nem találunk csak a lilásra színeződött levelek "halmazát". Léha elszáradt becőtermések itt is előfordulhatnak (L.: 3. árba)


2015-8-3

3. ábra. A teljes fillománia tünete - Eredeti fotó: HORVÁTH Z.

Az általa okozott termésveszteség évjáratonként 1-2% - körüli!

Védekezés: az aranka (Cuscuta spp.), a parlagi ligetszépe (Oenotera biennis) és a szulákfajok (Convolvulus spp.) gyomszabályozása.

ÉS betegségek amelyek a "felszínről" nem észlelhetők

A repce plazmodiofórás gyökérgolyvája (Plasmodiophora brassicae).

E gomba kórokozó általi betegség Magyarországon többnyire a "savanyú" talajokon jelentkezik monokultúrában vagy részleges monokultúrában termesztett repce tábláinkon (Magyarországon a repce önmaga utáni termesztése jogszabályilag nem megengedett!) E táblákon - vagy káposztafélék után - a betegség fellépésére számítani lehet!

A kórokozó: A Plasmodiophora brassicae plazmódiumos gomba.

A tünet: a növények növekedésben visszamaradnak, lankadnak, hervadnak. A gyökéren henger alakú, vagy gömbszerű daganatok figyelhetők meg (L.: 4. ábra, nyíllal jelölve (GLITS-FOLK, 2000). A daganatok sárgásfehér színűek, és nem fásodnak el. Felületük egyeletlen, parás.  Ha a daganatot kettévágjuk, belseje fehér, egynemű, üreg nem található benne.  (GLITS-FOLK, 2000).

2015-8-4

4.ábra. A repce plazmodiofórás gyökérgolyvája - Eredeti fotó: HORVÁTH Z.

A betegség befolyása: a fertőzési források a talajban lévő gyökérmaradványok, ahol a kórokozó "kitartó spórája" 4-6 évig is életben marad. A kórokozó egyik alapvető környezeti igénye, hogy a talaj vízkapacitása 45% felett legyen! Hazánkban fellépésére, csak monokultúrás termesztés esetén, elsősorban savanyú talajokon számíthatunk! Nyugat- és Észak - Európában viszont a betegség viszonylag nagy jelentőségű! (Kártételére a repcetövek 1-1 m2 -nyi  kiásásával következtethetünk tavasszal, a szárbaindulás fenofázisában.) A repce plazmodiofórás gyökérgolyvája nem tévesztendő össze a repce gubacsormányos (Ceutorrhynchus pleurostigma) jellegzetes, többkamrás gubacsaival! (részletesen L.: a szeptemberi, következő "hírlevelünkben").


ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS -TARTÁS

PARAZITÁK - Zoonózisok

Bagócslegyek

E gyűjtőfogalomba a magyar nyelven három, kétszárnyú (=Diptera) - rendbeli család - Hypodermatidae, Gasterophilidae és Oestridae - tartozik. Közös vonásuk, hogy az imágók nem folytatnak élősködő, azaz parazita életmódot (egyébként is rövid életűek), lárváik ellenben kizárólagos (=Obligát) élősködők! A nőstény légy rendszerint specifikus gazdák (többnyire meghatározott nemzetség, vagy faj) szőrzetére, vagy a fűszálakra rakják petéiket, vagy - amennyiben elevenszülő fajról (Oestrus sp.) van szó - lárváit az ORRNYÍLÁSOK környékére helyezik! A lárvák hengeres teste 11 szelvényből áll. A szelvényeken jellemző elrendezésben (faji bélyegként) sűrűs sorokban tüskeszerű képletek vannak (KOTLÁN-KOBULES, 1972).

Állatorvosi nézőpontból 3 család tagjai - részben nagy elterjedésüknél, részben az általuk okozott kár jelentőségénél fogva - különös figyelmet érdemelnek. A három család lárvái más- más helyen élik PARAZITOID életmódjukat:

1. Bőrbagócsok vagy vargalegyek (Diptera Hypodermatidae)
Az e családhoz tartozó fajok lárvái a bőr alatti kötőszövetben fejlődnek (=CUTICOL bagócslárvák).

2. Lóbagócsok (Diptera, Gasterophilidae)
A lárvák a teljes lárvaérettség eléréséig emésztőcsőben, jobbára a gyomorban fejlődnek (= GASTRICOL  bagócslárvák.)

3. Orrbagócsok (Diptera, Oestridae)
Lárváik a nyálkahártyákon, jobbára az orrüregben, és az ezzel összeköttetésben lévő, egyéb üregekben tartózkodnak (= CAVICOL bagócslárvák).

Lássuk ezeket részletezve:

1. A bőrbagócsok, vagy vargalegyek (Diptera, Hypodermatidae)

A bőrbagócsok - a már említettek szerint - jobbára a kérődzők bőr alatti kötőszövetében élősködő, a megtelepedési helyükön szembetűnő DUZZANATOKAT okozó légyfajok. Az ide tartozó fontosabb nemzetségek: Hypoderma, Oedemagena, és a Cuterebra. Hazai jelentősége elsősorban a Hypoderma nemzetségek van, amelynek meghatározó faja a

Vargalégy (Hypoderma bovis)
A vargalégy (és rokon fajai) a poszméhekhez hasonló, változatos színű, 11-16 mm hosszságú, dúsan szőrözött testű légyfaj. A potroh hátulsó része szintén dúsan szőrözött (L.: 5. ábra).

2015-8-5

5. ábra. A vargalégy imágója
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

A szőrzet sárga, narancssárga színárnyalattal. A tor egy harántsáv 2-3, más-másszínű részre osztja: az elülső rész sárgásfehér, világossárga, a hátulsó feketés.

Lárvája: 22-28 mm hosszúságú és 16 mm széles, barnás, vagy barnásfekete színű. Egyes kutatók 3 mások 4 lárvastádiumot különítenek el fejlődésük során. E fejlődési folyamat legalább 3 lárvavedlést feltételez. A légypetéből kikelő - s vándorlásnak induló - lárva kezdetben szürkésfehér színű, 0,6 - 0,8 mm hosszúságú és 0,2 mm széles. Teste 11 szelvényből áll, ezek felülete apró tüskékkel borított (L.: 6. ábra).

2015-8-6

6.ábra. A vargalégy lárvájának hátoldala - GRUNYIN után rajz: HORVÁTH Z.

A vargalégy lárvák kórtani jelentősége

Fejlődés: a légy petéit vagy egyenként (Hypoderma bovis), vagy többes számban (Hypoderma lineatum = Kis vargalégy) rakja a szarvasmarha szőrszálaira, gyakran a végtagszőrökre, vagy a vékony bőrrel fedett testrészek szőrére. A peték hossza 1 mm körül mozog, világos szalmasárgák, hátulsó végükön szürkés tapadókészülékkel. A peterakó legyek közeledése nemritkán nyugtalanságot okoz a legelő állatok között, jóllehet az ember által alig észrevehetően közelítik meg áldozataikat.

A peterakás rendszerint a tavaszi (kis vargalégy = Hypoderma lineatum) és nyári  (vargalégy= Hypoderma bovis) időben történik. Néha azonban - a megszokott napos időtől eltérően - borús időben is.

A vargalégy (Hypoderma bovis) ritkán más állatra (LÓ), az iramszarvas - vargalégy (Oedemagena [=Oestrus] tarandi) pedig SZARVASMARHÁRA, KUTYÁRA, sőt EMBERRE is lerakja petéit! (trópusi rokonfajok pl. az ember fejbőrére). A petékből 3-4 nap alatt (az Oedemagena [=Oestrus] tarandi petékből 3 hét alatt) kelnek ki a lárvák. Az 1 fokozatú lárvák a szájszerveik (horgok és tőrszerű fúrótüske) segítségével a bőrke, majd a bőr alatti kötőszövetbe hatolnak! Innét az idegek körüli szövetben haladnak a gerinccsatorna ún. "EPIDURALIS" szövetébe, és onnan a hát-, kereszt- és ágyéktáj bőr alatti szövetébe, ill. kötőszövetébe. A lárvák, miután a háttájék bőr alatti kötőszövetébe jutottak, a bőrön  - részben mechanikailag, részben szövetoldó váladékuk segítségével - "lélegző" nyílást fúrnak, és kétszeri vedlés után érett lárvákká válnak.

A vargalégy lárvái a háttájék bőr alatti kötőszövetében átlag 11 hétig, a kis - vargalégy lárvái 7,5 hétig tartózkodnak. Az érett lárvák az általuk készített nyíláson át - részben a tartózkodási helyükön felgyülemlő gennyes váladék okozta szövetfeszülés, részben az állatok mozgásával együttjáró izomfeszülés eredményeként - jutnak a külvilágra. A talajra eső lárvák tavasszal kedvező körülmények (nedves, laza talaj, lombhulladék stb.) közt bebábozódnak, s 3-6 hét alatt - az átalakulás befejeztével - a bábból kirepül a légy. Az egész fejlődési ciklus időtartama 8-10 hónap.

Az állatorvos - tudomány gyakorlatában a vargalégy - fajok (v. más megnevezéssel BŐRBAGÓCSOK) által okozott betegséget egységesen; HYPODERMATOSIS (=szarvasmarha bőrbagócslárva - betegség) néven illetik! Kártételük az alábbiakban foglalható össze:

  • A szervezetbe hatoló lárvák kártétele a vándorlási időszakban - azaz a hát bőr alatti kötőszövetébe való jutásig - klinikailag rendszerint jelentőség nélküli,
  • Nem bizonyított az sem, hogy a vándorló lárvák (nyűvek) a gerinccsatornában huzamosabb ideig tartózkodva, a gerincvelőre nyomást gyakorolnának,
  • Ismert tény viszont, hogy a nyelőcsőben gyulladásos beszűrődést idéznek elő, jelentős zöldes beszűrődéssel,
  • A mar-, a hát-, az ágyék- és a kereszttájék bőr alatti kötőszövetében növekvő lárvák kártétele annál kifejezettebb, minél nagyobb a számuk. Súlyos fertőzöttség esetén (100 vagy annál több diónyi duzzanat, az ún. "IMELY-KELEVÉNY") lesoványodás, tejhozam csökkenés (10-12 %), ritkábban ANAFILAXIÁ - jelenségek (=többnyire túlérzékenységgel együttjáró elváltozások) mutatkozhatnak, különösen a lárvák sebészeti eltávolítása nyomán.
  • Súlyos beszámítás alá esik viszont az ún. "ipari kár", amely abban nyilvánul meg, hogy a lárvák megtelepedésével kapcsolatban a marhabőrnek éppen a legértékesebb része változik meg "struktúrájában". Az ilyen bőr a feldolgozás során , likacsossá, vékonyabbá, ezáltal silányabb minőségűvé válik.


Védekezés: a korszerű rovarölő- szerek ismeretében a legyeknek az állatoktól való távoltartása ma már megvalósítható! Ezért inkább a prevenciót használjuk a lasúbb - és veszélyesebb - "lárvakezelések" helyett . Erre a célra a gyakorlatban bevált, és széles körben használt, abamektin (BOMBEX Ω 1.8 CS), illetve a lambda - cihalotrin hatóanyag-tartalmú (BOMBEX 10 CS), köz- és állategészségügyi célokat szolgáló rovarölőszer használható nagy biztonsággal, az állattartó épületek légterében!

2. Lóbagócsok (Diptera, Gasterophilidae)
Csökevényes szájszerű legyek, amelyek közül több faj (Gasterophilus intestinalis, G. haemorrhoidalis, G. nasalis, G. pecorum). nősténye kiálló tojócsövével petéit a LÓ lábára, sörényére rakja, ahonnan a kikelő lárvák a ló szájába, garatjába, majd gyomrába vándorolnak! Az általuk okozott betegség a "ROZSFÉRGESSÉG" (Gasterophilosis, vagy "MYASIS VENTRICULI". Közülük a legismertebb a lóbagócs (Gasterophilus intestinalis).

Lóbagócs (Gasterophilus intestinalis)

A lóbagócs 12-14 mm hosszúságú, rozsdasárga színű, némileg a mézelő méhre emlékeztető légyfaj (L.: 7. ábra). Potroha (kiöltött tojócsöve esetén) eléggé megnyúlt csúcsban végződik.

2015-8-7
 
7. ábra. A lóbagócs imágója
Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

Petéi 1,25 mm hosszúak, szürkésfehérek, később sárgásak. A nőstény légy petéket jobbára a hosszú szőrökre (elülső végtagokon, sörényen farok szőrön) rakja le. Az embrionális fejlődés 10-20 nap alatt (olykor valamivel rövidebb idő alatt) fejeződik be. A lárva azonban csak mechanikai behatásra és nedvesség jelenlétében kel ki a peteburokból.

Az utóbbi két tényező együttesen szerepel, ha a ló akár saját, akár más ló testét harapdálja! Ezek hatására a megnyílt petéből a lárva kijut a szabadba, s szájhorgai (L.: 8. ábra, a) segítségével a harapdáló lónak ajkain megtapad, majd a nyelv nyálkahártyájába furakodva egy ideig a garat felé vándorol (KOTLÁN - KOBULES, 1972). Itt kb 3-4 hétig tartózkodik, míg végül a gyomorba kerülve a nyálkahártyán megtapad, s itt mintegy 10 hónapi fejlődés után 3. stádiumú lárva lesz (L.: 8. ábra, b).

2015-8-8

8. ábra. Az L1- fokozatú lárva a jellegzetes szájhorgokkal (a) és a 3. stádiumú lárva (b) hasi oldala.

GRUNYIN után rajz: HORVÁTH Z.

E faj lárvái a legnagyobbak (18 mm). Az érett (3. stádiumú) lárvák a gyomorból természetes módon kiürülnek, a talajban bábozódnak, s mintegy 4-5 hét múlva a bábból kirepül a légy. A fejlődési ciklus tartalma 11-12 hónap.

A lóbagócs lárvák kórtani jelentősége

A "GASTEROPHILOSIS", azaz a "ló rozsférgessége" leginkább a fiatal lovag betegsége. A problémát előidéző lárvák rendszerint a gyomorban fordulnak elő. 50-100, vagy ennél több lárva esetén tömeges megbetegedést okozhat. Gátolják a gyomor összehúzódásait (ödémás beszűrődések) szűkítik a gyomor - bélszájadék átjárhatóságát, megtapadásuk helyén nyomás okozta sorvadást idéznek elő. A traumás hatás (tüskék a lárvák bőrszövetén) eredményezte hurutot bőséges nyálkaelválasztás kíséri, ami a gyomor emésztést akadályozza. A garatban megtapadt lárvák a nyálkahártya izgatása révén garathurutot idézhetnek elő. Sokszor a gyomorszáj körül is sűrű csoportokban tapadhatnak meg, s emésztési és táplálkozási zavart okoznak!

A tünetek télen, esetleg csak tavasszal jelentkeznek. A CSIKÓK étvágya változó, szőrük hosszú, borzolt és fénytelen. Az állatok kedvetlenek, nem szívesen mozognak, lesoványodnak.

Védekezés: L.: a vargalégynél leírtakat!

3. Orrbagócsok (Diptera, Oestridae)

Szájszerveik csökevényesek. A házi és vadon élő patás állataink parazitái. Petéiket - és mint ál-elevenszülők - lárváikat a gazdaállat ORRÁBA rakják, ahonnan azok a garatba, sőt a homloküregbe is bevándorolnak.
Legismertebb közülük a:

Juhbagócs (Oestrus ovis)

A légy 10-12 mm nagyságú, sötétszürke alapszínű, mozgékony légyfaj, melynek  teste világossárga szőrökkel fedett, ami sárgásszürke színt ad neki. (L.: 9 ábra). Főleg a nyári hónapokban repül, leginkább a déli órákban.

2015-8-9

9. ábra. A juhbagócs nőstény imágója

Eredeti rajz: HORVÁTH Z.

Az orrba jutott lárvák fejlődése mintegy 8-9 hónapig tart, bár megfelelő hőmérsékleten, melegebb vidékeken rövidebb idő alatt is kifejlődnek. Az érett lárvák hossza mintegy 28 mm.  A háti szelvényeken széles sötétbarna harántsávok, a hasi felületen pedig minden szelvényen több sorban apró tüskék láthatók (L.: 10. ábra).

2015-8-10

10. ábra. A juhbagócs lárvájának hasi szelvénye.

GRUNYIN után rajz: HORVÁTH Z.

Nálunk a kifejlett lárvák többnyire április hó folyamán, az orrnyílások felé vándorolva kijutnak a külvilágba, a talajban bebábozódnak, s 4-6 hét múlva a bábból kirepül az imágó.

A juhbagócs vagy orrbagócs lárvák kórtani jelentősége

Ha egy juhnyáj körül a juhbagócsok megjelennek, a juhok nyugtalanná válnak, fejüket rázzák, orrnyílásukat ösztön szerűen elrejteni igyekeznek. A lárváknak az orr nyálkahártyáján történő megtelepedésük után az állatok egy ideig gyakori orrfúvás, fejrázás, az orr dörzsölése által igyekeznek szabadulni tőlük. Erős fertőzöttség esetén a nyálkahártyán megtelepedő lárvák körül bő hurutos váladék képződik, orrfolyás és kötőhártyahurut jelentkezik, s ha a lárvák a rostacsontba is eljutottak az álcák körüli gennyes folyamatok az agyburokra is átterjednek, és ezáltal súlyosabb agyi tünetek is mutatkoznak ("ÁLKERGEKÓR"). A juh orrbagócs (v. egyszerűen csak juhbagócs) által okozott ún. orrbagócslárva - betegséget az állatorvostan - tudományban OESTROSIS néven illetik. Az ilyen állatok lesoványodnak, és végül elpusztulnak. Ha csupán az orrban és annak melléküregeiben vannak lárvák, az általuk okozott elváltozások és tünetek a "kivándorlás" idején (tavasszal) súlyosbodhatnak! Enyhébb fertőzöttség nem jár szembetűnő tünetekkel, és sokszor észrevétlen marad.

Védekezés: L.: a vargalégynél leírtakat


AJÁNLOTT IRODALOM

GLITS M. - FOLK GY. (2000): Kertészeti növénykórtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest.     377-278 p.

HORVÁTH Z. (1988):     A Bácsalmási Napraforgó-termelési Rendszer (BNR.)     termesztés technológiája. (Technológiai kiadvány),     KNERR-Nyomda, Gyomaendrőd. 75-95 p.

HORVÁTH Z. (2011):     A napraforgó leggyakrabban előforduló élettani eredetű     tányérdeformációk és torzképződmények. In: FRANK J -     SZENDRŐ P. (Szerk): A napraforgó. Szent István     Egyetemi Kiadó, Gödöllő, 287 - 291 p.

HORVÁTH Z. (2012):     A napraforgó leggyakrabban előforduló élettani eredetű     tányérdeformációk és torzképződmények. In: FRANK J -     SZENDRŐ P. (Szerk.): Versenyképes napraforgó -     termesztés Mezőgazda Kiadó, Budapest. 281-290 p.

KÖVICS GY. - TARCALI G. (2015):    
    A csonthéjasok növekvő veszélyben? Agrófórum, 2015.     januári (EXTRA) száma, 79 - 83 p.

 Üdvözlettel:
MÁTRIX Oktatási és Vizsgaközpont

Mátrix Oktatsási Kft. Eng. sz.:E-000197/2014 Nyil. sz.:E-000197/2014/A027