magvas gondolatok 1Kedves Mátrixos Tanulók! Végre magunk mögött hagyhattuk a szomorúan borongós téli napokat. Végre eljött a tavaszi vetések várva várt időszaka, hisz többek között 1 millió 200 ezer hektár kukorica és megközelítően 600 ezer hektár napraforgó terület várja, hogy földbe kerüljön „Isten szent könnyével” áztatott és az új élet csíráját hordozó VETŐMAG! „Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra – amíg volt módom gazdaként szeretni a földet – a legnagyobb élményt mindig a SOROLÓ vetések jelentették. Egyik nap még semmi, másnap pedig már messziről, mintha látszana valami halványzöld imitt-amott csík. És jött nap-nap után, a csík pedig egyre erősebben láttatta magát. Szerintem valamennyien átéltük évről-évre azt a feszült izgalmi állapotot a vetéseket követően, hogy vajon milyen lesz a kelés? Ne tagadjuk, még éjjel is azon járt – legalábbis a lelkiismeretes gazdák esze kereke és ez ma sincs másként –, hogy jó talajt készített-e? Megfelelő volt-e a vetésmélység? Jól volt-e beállítva a vetőgép, mármint a tőszámot illetően? …” Írja megrendítően szépen az AGROFÓRUM 2013. évi 10. számában DR. BÓDIS LÁSZLÓ.

Lássuk ezután, mik a fontosabb agronómiai és növényvédelmi teendők fontosabb szántóföldi kultúráinkban?

NAPRAFORGÓ esetében a vetésidő optimális időpontja akkor van, ha a vetés mélységében (+ 1 cm) a talaj hőmérséklete tartósan +10-12 C°. Ez az optimális időpont április 2. dekádjára esik. Sok termelő ettől eltérően a kökény virágzásához „időzíti” a napraforgó vetését! Ez azonban csalóka lehet. A kökény ugyanis – kedvező éghajlati körülmények között – március végén, április elején is képes bevirágozni, amikor is a talaj hőmérséklete még nem éri el a napraforgó vetésnél megkívánt optimális (10-12 C°) hőmérsékletet. Túl korai vetés esetén a napraforgó állomány „SZÉTESIK”. A nagyobb (esetleg egészségesebb), életerős kaszatok hamarabb kicsíráznak, a kisebb vitalitású (vagy esetleg mélyebbre került) kaszatok viszont később. Az így „szétesett” állomány elveszíti a napraforgó hibridektől joggal elvárható; egyöntetű fejlődést, egyöntetű állománymagasságot, virágzást és érést! Itt is szeretném megemlíteni, hogy a NAPRAFORGÓ HIBRIDEK esetében szó sem lehet „utántermesztett” vagy a kombájnból „visszafogott” magra. Ez esetben ugyanis (F2 generációról lévén szó) az ún. „HASADÓ NEMZEDÉKRŐL” beszélhetünk, azaz állományunkban megjelennek a HIBRID LÉTREHOZÁSÁBAN szerepet játszó vonalak, fajták, vadfajok (köznapi értelemben: a szülők, nagyszülők, dédszülők), amelyek eltérő tenyészidejűek, magasságúak, olajtartalmuk rendkívül szórt, habitusuk különböző (az ún. „KARÁCSONYFA”-típusok). Utántermesztésre csak az étkezési célra vagy madéreleségnek termesztett CSÍKOS FAJTÁK esetében van lehetőségünk, de ez esetben az állományban „IDEGENELÉSI MUNKÁLATOKAT” kell végezni (eltérő habitusú, virágzási idejű, virágzási színű [pl. lilás, antociános] egyedek eltávolítása)! Ahogyan azt már KRISZTUS előtt 30-ban, GEORGICA c. munkájában VERGILIUS megírta:

„… Máskor a mag,

láttam szemelik bár hosszan,

ügyelnek rá szorosan,

fajul el mégis,

hacsak emberi munka

évenként a nagy szemeket

meg nem szedi,

minthogy romlik az életben minden…”

Lássuk ezek után milyen problémák lehetnek a kelő, „soroló” napraforgó állományokban:

- A napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii)

A talajba kerülő növényi maradványokon a gomba évekig életképes marad, de a fertőző anyagot a fertőzött KASZAT (mag) is átviheti. Az ún. „kitartó” vagy OOSPÓRÁK nedvesség hatására, 12 C° hőmérséklet elérése után kicsírázva ZOOSPORANGIUMOKAT képeznek, amelyekből egysejtű, vese alakú, színtelen KÉTOSTOROS (L.: 1. ábra), aktív mozgásra képes ZOOSPÓRÁK (vagy RAJZOSPÓRÁK) fejlődnek.

magvas gondolatok3 1

magvas gondolatok 2

Kiszabadulva a csírázó napraforgó gyököcskéjéhez és szikleveléhez érve, ostoraikat elveszítve, csíratömlőt fejlesztenek. A bőrszöveten való áthatolás után a gomba INTERCELLULÁRISAN (= sejtek között) növekszik, miután HAUSZTÓRIUMOKAT (= szívóka) fejlesztve vonja el a sejtekből a vizet és a tápanyagokat! A jelenleg köztermesztésben szereplő napraforgó hibridek rezisztensek a NAPRAFORGÓ-PERONOSZPÓRA támadásával szemben. Ez azonban inkább ÁL-REZISZTENCIAKÉNT értelmezhető! A gomba ugyanis a napraforgó gyökér és szik alatti szárszöveteiben, a „rezisztens” hibridek esetében is előfordul és rendszeresen képez nagyszámú OOSPÓRÁT (= petespóra). Továbbhaladását a SZIKFELETTI SZÁRRÉSZBE (= epicotil) minden bizonnyal a FITOMELÁN (vagy PÁNCÉLRÉTEG) akadályozza, ugyanúgy, mint a NAPRAFORGÓ SZÁDOR megtelepedését a gyökéren (L.: 1. és 3. ábra), HORVÁTH Z. (1990).

Tünetek: a gomba a napraforgót fejlődésének valamennyi fázisában képes megfertőzni (WALCZ, 1999; 2012). Leggyakoribbnak tekinthető a csíranövény állapotban jelentkező betegségtünet, amelyre a kelés előtt elpusztult CSÍRANÖVÉNYEK miatt a hiányos kelési állománykép a jellemző!

Amennyiben a fertőzés a kezelés időszakában történik (L.: 1. ábra), a növény rövid interstádiumokkal (= szártag) és torz leveleket hozva fejlődik. A növények a virágzást megelőzően (vagy közvetlen utána) elpusztulnak. Ha a gomba 2-4 leveles állapotban fertőzi meg a növényt, akkor rozettás (= salátaszerű) habitus, rövid internódiumos szár a jellemző morfológiai kép (WALCZ, 1999). A növény virágzatot hoz, amely meddő marad és ég felé álló tányért mutat (= szisztemikus fertőzés vagy primer fertőzés)

A nyolcleveles állapotot követően a fertőzésre a levélfonákon képződő fehér bevonatról (= sporangiumtartó gyep) következtethetünk (= secunder vagy másodlagos fertőzés). Gyengébb fertőzés (= látens vagy szublátens) esetében, bár növénytörpülés bekövetkezik, a tányérban csíraképes kaszat is fejlődhet (L.: 2. ábra). Az ilyen egyedek levelei nagyméretűek és a bennük lévő MICÉLIUM-kötegektől merev állásúak és pattanva törnek!  A fertőzés következtében fellépő NÖVÉNYTÖRPÜLÉS (= NANIZMUS) súlyos anyagcserezavarokra enged következtetni! A 3-5 cm-es (sokszor virágzó) növényekben ugyanis jelentősen csökken az AUXIN-tartalom (mint növényi hormon), ami a törpenövés kiváltója is egyben.

Összefoglalva: e súlyos termésveszteséget okozó kórokozó – a rezisztens napraforgó hibridek termesztése ellenére – egyre gyakrabban jelenik meg napraforgó kultúráinkban. Ennek több oka is lehet: 1. a rezisztensnek tartott hibrid elveszíti a kórokozóval szembeni rezisztenciáját (= génerózió), 2. a kórokozó új patotípusokat vagy RASSZOKAT fejleszt ki, amelyek már képesek megtámadni a korábban rezisztensnek tartott hibrideket. Esetünkben minden bizonnyal erről lehet szó, hiszen hazánkban már kimutatták a napraforgó peronoszpóra 5 hazai új rasszát (100, 700, 730, 710, 330), amelyek súlyosan károsítják a korábban rezisztensnek tartott napraforgó hibrideket!

A napraforgó-peronoszpóra szántóföldjeinken 2 formában jelenik meg:

1. szórtan (= sporadikusan), amikor a napraforgó táblában „spontán” a megjelenése. Ennek oka többnyire az IDEGEN POLLEN HATÁSA, azaz a vetőmag előállítása során az anyanövény nem a „valódi apától”, azaz a RESTORER-vonaltól kapta a pollent, hanem az ún. „ÁRVAKELÉSEKTŐL”, az árokparton, a búzatáblában felnőtt és virágzó egyedektől vagy a 2. sorban vagy foltokban, többnyire nagyobb csapadék után, felszáradó táblarészeken. Ez esetben már új RASSZOKRÓL és PATOTÍPUSOKRÓL lehet szó, melyről a MINDENKORI NEMESÍTŐ INTÉZETET feltétlenül tájékoztatni kell!

- A napraforgó szádor (Orobanche cumana, Orobanche cernua)

Nagyjából a napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) megjelenésének időpontjában támadja a napraforgót egy virágos, élősködő parazita, a napraforgó szádor (Orobanche cumana, Orobanche cernua) két faja (L.: 3. ábra). E virágos élősködők nem tartalmaznak klorofillt (= zöld színtestecske), ezért többnyire lilás, ANTOCIÁNOS vagy barna színárnyalatúak. Leveleik nincsenek, hisz teljes paraziták, magasságuk 70-80 cm. Magproduktumuk 60-100.000 db növényenként. A magok porszemnyi nagyságúak, csírázóképességüket 20-50 évig is megőrzik.

A fertőzés menete:

A földben elfekvő magok a napraforgó gyökérsavának hatására max. 1 mm hosszúságú csíratömlőt fejlesztenek, melynek el kell érnie a napraforgó hajszálgyökereit (ellenkező esetben ugyanis a csírázó mag elpusztul!). A hajszálgyökérhez érve ún. HAUSTÓRIUM (= szívógyökér) alakul ki, amely behatol a napraforgó edénynyaláb rendszerébe (a gazda: parazita kapcsolat létrejötte).

magvas gondolatok 3

A hausztórium szívógumivá alakul, amely kezdetben gombostűfej nagyságú opálos-sárga gümő, amely később burgonya nagyságúra növekedik (L.: 3. és 4. ábra) és virágzó hajtást növeszt. A FITOMELÁN, azaz PÁNCÉLRÉTEGET képző fajták (hibridek) esetében az opálos gümő és a gazdanövény között „páncélréteg” alakul (4. ábrán fekete rétegként jelölve), amely megakadályozza a gazda:parazita kapcsolat létrejöttét!

magvas gondolatok 4

Ennek hiányában a szívógumó fejlődésnek indul (L.: 5. ábra) és mintegy 90 nap után, súlyos károkat okozva parazitálja a napraforgó táblákat. Egy-egy napraforgó növényen olykor 40-50 szádor is élősködhet (L.: 6. ábra). A megtámadott napraforgó növény – olykor a virágzásig sem jutva el – elpusztul.

magvas gondolatok 5

magvas gondolatok 6

Ezúton is szeretném kiemelni, hogy az étkezési és madáreleség céljára termesztett CSÍKOS és FEHÉRMAGVÚ fajták (hibridek) minden esetben érzékenyek a SZÁDOR támadására. E típusok ugyanis nem tudnak FITOMELÁN vagy PÁNCÉLRÉTEGET kiválasztani. Ez esetben tehát ne gondoljunk a vetőmaggal közvetített fertőzésekre! Hazánkban egyébként több szádor-rassz is parazitál (A, B, M, E, G). Kimutatásuk a Dr. Horváth Zoltán által 1989-ben kidolgozott, ún. „KORAI SZÁDORDIAGNOSZTIKAI ELJÁRÁSSAL” lehetséges. (E módszert 1989 óta az OMMI és a NEBIH, valamint a környező országok hasonló szervezetei előszeretettel alkalmazzák!)

Az étkezési és madáreleség céljára termesztett „CSÍKOS” napraforgó fajták (hibridek) esetében azt is meg kell említeni, hogy ezen típusok egy része érzékeny a PENDIMETALIN hatóanyagú gyomírtószerekre (szártő kifehéredés, a szártő „üregesedése”, törése stb.)! Ezért alkalmazásuk során az ajánlott alacsonyabb dózist használjuk!

- A vetést követően, a hideg időjárás miatt „elfekvő” kaszatokat a talajban a gyökér- és hulladékatka lárvái és imágói, valamint a púposlegyek (Diptera, Phoridae) lárvái károsíthatják (ezek egy része helytelen tárolás és többéves vetőmag használata során okozhat mérhető károkat). Ugyancsak a kelő állományokban okozhat jelentős tőszámkiesést a kukorica és hegyesfarú barkó imágója, amelyek – a 2014. és 2015. évi felméréseim szerint – 2015 tavaszán jelentősen túlszaporodva kezdik meg kártételüket! Ugyancsak fel kell készülni a mezei pocok és hörcsög kártételére is (ez utóbbi 8-10 m átmérőjű körökben rágja le a szikleveles napraforgót és halmozza fel földalatti járataiban!).

KUKORICA kultúrák esetében elmondható, hogy kevésbé viselik a vetés során a hideg talajokat, ezért vetésük – a napraforgóhoz viszonyítva – pár nappal késni szokott. A hideg talajban elfekvő kukorica vetőmag „elnyálkásodik”, gazdász szóhasználattal „betökösödik”. A kikelt állományokat a kukorica- és hegyesfarkú barkó imágói károsíthatják! A talajban csírázó növénykéket pedig a pattanóbogarak lárvái, az ún. „drótférgek”. Kártételüket a felszínen a 2-3 valódi leveles LILA (ANTOCIÁNOS) színű növénykék jelzik (az ilyen növényeket a talajból kihúzva, gyökérzetükön – vagy magába a vetőmagba befurakodva –  drótférget találunk!). A kelést követő 3-4. hét csapadékos időjárása egy viszonylag ritka kukorica-betegségnek, a kukorica-peronoszpórának (Schleropthora macrospora) kedvez, amelyet a szakma köznapi értelemben „BOLONDFEJ” betegségként említ (részletezve legközelebbi „hírlevelünkben”!).

Jó felkészülést és eredményes gazdálkodást kíván:

Dr. Horváth Zoltán Ph.D.
ny.főiskolai tanár, c. egyetemi docens

(„Zoli bácsi”)

Mátrix Oktatsási Kft. Eng. sz.:E-000197/2014 Nyil. sz.:E-000197/2014/A027