Kedves volt és leendő MÁTRIX-os tanulóink!

Tisztelettel köszöntelek benneteket és küldök Nektek egy a "HŐSÉGNAPOKON" megjelenő gombakórokozóról; a Rhizopus spp. - ról írt, figyelemfelhívó, szakmai cikket. E kórokozó ugyanis az ún. "HŐSÉGNAPOKON" (25 0C feletti napi átlaghőmérséklet) jelenik meg, járványszerűen terjed, és „okoz néha nagy szakmai riadalmat”. A kórokozóval - aktív napraforgós koromban - sokat foglalkoztam, és kutattam; előfordulását, kártételét, az ellene való esetleges védekezés lehetőségeit.  Bízom abban, hogy az adott évjáratban megjelenő,” ijesztő tünetekkel jelentkező” kórokozó ezután már nem marad ismeretlen előttetek, s a hatékony védekezésre időben fel tudtok készülni.

Dr. Horváth Zoltán Ph. D
"Zoli bácsi"
MÁTRIX oktató


A NAPRAFORGÓ - ÁLLOMÁNYOK AKTUÁLIS NÖVÉNYVÉDELMI PROBLÉMÁI

napraforgo 1I. A most virágzó, és „sokat ígérő” napraforgó állományokra a szokásos és „megszokott” fehérpenészes szár-és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) kórokozója mellett, még egy „szokatlan”időpontban megjelenő gombakórokozó a Rizopuszos tányérrothadás (Rhizopus arrhizus, R. ramosus, R. oryzae és a R. stolonifer) jelenthet potenciális veszélyt. A Rhizopus - fajok a „kozmopolita szervezetek képviselői.

Mindenütt megtalálhatók; a talajban, a szerves hulladékokon, élelmiszereken és élő növényeken. A napraforgón való előfordulását leírták Ausztráliában, Dél-Afrikában, az USA-ban, Oroszországban.

Hazai járványos előfordulásáról és kártételéről Horváth Z. (1998) Horváth Z. és Fischl G. (1996), legutóbb Walcz J., és mtsai (2004), Horváth Z. (2007), Horváth Z. és Horváth H. (2007) számoltak be.


Elterjedés, gazdanövénykör, jelentőség

napraforgo 2A rizópuszos tányérrothadás elterjedését és kártételét elsősorban az éghajlati körülmények határozzák meg! A Rhizopus - fajok ugyanis nagy hőigényű gombák! (A R. arrhizus fejlődésének optimális hőmérséklete: 37 0C!, a R. stolonifer gombáé 30 0C, a R. oryzae gombáé ugyancsak 37 0C) Kártételükre ezért elsősorban az ún. HŐSÉGNAPOKON (napi átlaghőmérséklet 25 0C feletti) számíthatunk! Fertőzésük és kártételük különösen a száraz, meleg évjáratokban figyelhető meg, a napraforgó virágzásától a betakarásig terjedő időszakban. Különösen erős a fertőzés azokon a területeken, ahol a gyapottok - bagolylepke (Helicoverpa armigera), illetve a napraforgómoly (Homoeosoma nebulellum) visszatérő kártételére kell számítanunk.

Gazdanövényeik: a hagymafélék, a káposztafélék, a paprika, a krizantém, a kabakosok, a sárgarépa, a nárcisz, a bükkönyfélék, a paradicsom, a burgonyafélék és a napraforgó. Ezen túlmenően a gyümölcsfélék (elsősorban a birs, a körte, és az alma stb.) lágyrothadását okozzák. Olajtartalmú anyagokon (pl. dióbél, szójadara, napraforgó-és repcepogácsa stb.) is gyakoriak.

Tünetek: a rizópusz fajok többnyire csak a napraforgó tányérját támadják meg. Ritkán azonban a levélnyélben, illetve a levélnyél és a szár ízesülésénél is előfordulnak. A tányér „citromérése” során, annak hátoldalán barnás-vöröses színű rothadó folt jelenik meg, amely kezdeti stádiumban nagyon hasonlít a fehérpenészes szár-és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) által okozott tünetekhez. A Rhizopus spp. okozta folt gyorsan növekedve az egész tányéron szétterjed.

napraforgo 3E nagy kiterjedésű folt kezdetben vizenyős, szélein habzó gömbszerű - néha teniszlabda nagyságot elérő - „pamacsok” képződnek, „borotvahabszerű” konzisztenciával. E habzó „pamacsok” a levélnyél tövében is előfordulhatnak, de gyakoriak minden mechanikai sérülés (jégverés, rovarrágás, és a mezei poloskák parásodó tojásrakási helyein stb.) nyomán. A tányér színén megjelenő habzó pamacsokból alkoholtartalmú exudátum ürül, amely alkoholtartalmánál fogva oldja a levelek zöld klorofill tartalmát. E fajok - a kártételükhöz nagyon hasonló Erwinia carotovora baktériumfertőzéshez - pektolitikus (=pektinbontó) aktivitással rendelkeznek, így az egész kórfolyamatra jellemző az alkoholos erjedés!

napraforgo 4A megtámadott növényekben „túlnyomás” uralkodik, amely a már említett habzásban nyilvánul meg. A kórfolyamat során - a baktériumos, bűzös fertőzésektől eltérően - aceton, illetve alkoholos szag érezhető (ez egyben az érzékszervi elkülönítés egyik fontos eleme is!) A fertőzés alatt igen aktív rovarlátogatás tapasztalható különböző lepke- (admirális pillangó, nappali pávaszem, bogáncslepke stb.) és bogár (virágbogarak, cincérek stb.) valamint légyfajok részéről, amelyek az alkoholos nedvet fogyasztják. A kórfolyamat későbbi fázisában a megtámadott részek - majd az egész tányér - merevvé, majd szárazzá válik. A későbbiek során a legkisebb mechanikai rázkódás (szél, vagy a kombájn okozta) hatására, átázva szétesnek. A tányéron kialakuló gomba - micélium kezdetben szennyes fehér, később szürkés, nemezes szövedéket képez kitöltve a kaszatok közötti teret is.

A szürkés, nemezes szövedék később fekete lesz, a kialakuló spóratoktól (e dús, szürkésszínű micélium-bevonat könnyen összetéveszthető a szürkepenész [Botrytis cinera] által létrehozott micélium-telepekkel! A védekezések is ennek megfelelően történtek, amelyek sajnos - szinte kivétel nélkül - hatástalanok voltak a rizópuszos tányérrothadással szemben!)

napraforgo 5A rizópusz fajok micéliuma a kaszatokba is behatol, amelyekben a magok a fertőzés hatására kényszeréretté, kesernyéssé és sokszor „feketebors”- szerűen csípőssé válnak (ennek függvényében az exportra szánt étkezési magtételek kiszállítása többnyire meghiúsul) Az így károsodott kaszatokkal fertőzött megtételek feldolgozása során nyert olaj jelentősen veszít élelmiszer-ipari értékéből. Savszáma sokszor 10%-kal is meghaladja a fertőzésmentes magtételek savszámát. A napraforgó hibridszaporítások vetőmag tételeinek pedig a csírázási % romlik jelentősen, olykor 15-20 % mértékben is. Jelentőség: a már említett minőségi kárételen túl Oroszország rizópusz sújtotta déli körzeteiben 20%-os hozamcsökkenést, az USA fertőzött területein ugyancsak 20%-ot meghaladó terméscsökkenést mértek! Az olajtartalom csökkenés ettől jóval magasabb, 45%-os értéket mutatott, a savszám pedig 20%-kal is megnövekedett. Hazánkban a terméskiesések nem ennyire drasztikusak, legfeljebb az „étkezési csíkos” fajtáknál okozhat - a már említettek szerint - jelentős minőségi, illetve mennyiségi hozamkiesést. (Horváth Z. 1998; Horváth Z. és Horváth H. 2007)

Védekezés:

  • agrotechnikai: kerülni kell minden olyan növény (Allium, Brassica, Capsicum, Chrysanthenum, Cucumis, Cucurbita, Daucus stb.) termesztését a forgóban, amelyek gazdanövényei a kórokozónak.
  • kémiai: hatékonynak bizonyul a virágzás idején, vagy rögtön az elvirágzás után egy alkalommal kijuttatott réztartalmú fungicid (Astra Rézoxiklorid, Bordóilé FW, Bordómix DG., Champion 2 FL, Cuprosan 50 WP stb.)
  • genetikai: a jelenleg termesztett napraforgó genotipusok nem rendelkeznek megfelelő ellenállóképességgel a rizópuszos tányérrothadás kórokozóival szemben, (a napraforgó korábbi hibridszaporításai során ugyanis bizonyos hibridek anya vonalai szinte 100%-os fogékonysággal rendelkezve, „MARKER” tulajdonságként bizonyították azok genetikai származásának helyét). Fajtaérzékenység esetén - az ún. HŐSÉGNAPOKON - az egész tábla lefertőződik, míg a tőle pár méterre levő más genotípusú napraforgó fajta (vgy hibrid) szinte tünetmentes marad. Az eddigi vizsgálatok szerint a „szabad pedigrés” HA - 98-as vonal mutatott nagyfokú rezisztenciát a rizópuszos tányérrothadással szemben! „Hadrendbe” állítása ezért a jövő nagy szakmai kihívása lehet!


Kunszentmiklós, 2014.07.10.

Tisztelettel:
Dr. Horváth Zoltán
főiskolai tanár, c. egyetemi docens
„napraforgó-specialista”

Mátrix Oktatsási Kft. Eng. sz.:E-000197/2014 Nyil. sz.:E-000197/2014/A027